1. Rész

-CC, igyekezz már! – kiabált Andy a buszból.

-Mindjárt! – kiabáltam ki a házból.

Éppen turnéra indultunk, de persze hogy az utolsó pillanatban kezdek el keresni még ezt-azt… Már majdnem megfojtottak Andy-ék, Jinxx szabályosan kirugdosott a buszba. Morgolódva ültem le az ágyamra. Andy a fejét csóválta és intett Ash-nek, hogy indulhatunk. Jake szokásosan csak ült és nézett ki a fejéből. Néha megrémiszt… komolyan, olykor rosszabb, mint egy zombi… De ő mindig is ilyen volt, el kell fogadnom. Már egy jó ideje csak mentünk. Kezdtem megunni az életemet is, és eszembe jutott, hogy mit hagytam otthon…

-Andy, rossz hírem van… - álltam elé szomorú arccal.

-Mond. – mondta nulla életkedvvel.

-Otthon hagytam valami nagyon fontosat…

-Mit? – kérdezte kicsit több kedvvel.

-Hát a piát, bazdmeg! – kiáltom röhögve, mire mindenki elkezd szakadni.

-Hülye állat… - csóválta a fejét nevetve Ash.

Miután mindenki lecsillapodott, jobb hangulatban utaztunk tovább. Ash megállt egy benzinkútnál tankolni. Természetesen Andy és én rögtön indultunk a kisboltba. Vettünk 1 karton sört, meg 2 karton energiaitalt… nem hiszem, hogy jó ötlet volt… de a lényeg, hogy a buszban várakozó idióták rögtön a sörökre csaptak le. Csak Ash duzzogott, mert őt bíztuk meg a vezetéssel, így nem ihatott a kedvenc piájából. Az út háromnegyedénél már teljesen kivoltunk. Andy elintézte a mellékhelyiséget, Jake bealudt az ágyamban, de fogalmam sincs, hogy hogyan kerülhetett oda. Jinxx… ő – is - totálkáros volt, de legalább nem okádott sehova. És mivel Jake elfoglalta a helyemet, kénytelen voltam azon a kicsi kanapén aludni. Ash már alig tudott fennmaradni, még a 2-3 liter energiaital ellenére is. Hajnal fele iszonyatos fejfájással ébredtem, de legalább nem volt hányingerem. Eltámolyogtam a wc-re. Andy a csempének dőlve aludt, alig bírtam a csaphoz férni. Amikor végre sikerült alaposan megmostam az arcomat. Utána bevettem egy gyógyszert és Ashley-hez mentem. Ahogy meglátott kipattantak a szemei.
-Mond, hogy valamennyire józan vagy! – nézett rám, mint egy megmentőre.

-Őőő… az vagyok, csak a fejem fáj… miért? – néztem rá furcsán.

-De jó! – mondta örömmel. – Akkor mostantól te vezetsz! – vigyorgott és leállt a leállósávban, aztán elment a helyére.

Morgolódva ültem a kormány mögé és elindultam a koncert helyszínére. Még egy jó másfél órás utazás után megérkeztünk. Nem törődtem semmivel, azonnal kiugrottam az elhasználódott levegős buszból. Kint azonnal hanyatt vágódtam a fűben.

-Friss levegő! – sóhajtottam mosolyogva.

-Haver, komolyan… rosszabb vagy mint egy gyerek… - lépett ki Andy a buszból… komolyan úgy nézett ki, mint aki nem aludt egy hete és minimum háromszor áthajtott rajta egy vonat…

-Jól kiütötted magadat öreg… Mennyit ittál te? – nézek rá vigyorogva.

-Kussolsz… - nézett rám ilyen „most-foglak-nyirni-ha-tovább-beszélsz-hozzám” fejjel.

-Jó, jó! Bocs, hogy élek… - nézek rá szemrehányóan és bemegyek a buszba.

Bent a banda többi tagja támolyog a konyhában. Ash-t és engem kivéve mindenki a gyógyszerekért hadonászik. Legjobban Andy-nek sikerült kiütnie magát. Nem tudom, hogy hogyan csinálta… Bár, ha belegondolok… Ott a boltban volt Jack Daniel’s és Jägermeister is… Remélem azért azt nem én fizettem.



-Mindegy is, a lényeg, hogy én jól vagyok!  - gondoltam eléggé önelégült fejjel.

Visszamentem a drága jó frontemberünkhöz és közöltem vele, hogy próbálnunk kellene, mert nemsokára egy körülbelül három és fél órás koncertet tartunk, kétszer tíz perc pihenővel. Gyilkos tekintettel nézett rám és a cigijét elnyomva visszament a buszba. Nagy nehezen összeszedte a csapatot és elindultunk próbálni. Párszor belerontott a banda másnapos része, de amúgy minden teljesen rendben volt. Legalább is szerintem. Két óra múlva felszólítottak minket a színpadra. Elkezdtük a koncertet, hatalmas sikolyok és kiabálások voltak, mint mindig, amikor felmentünk. Én szokásosan végigvigyorogtam az egészet, mint egy tejbe tök. Amikor vége lett a koncertnek hosszas köszönés után az öltözőnkbe indultunk. Az ajtó előtt megállított minket két csaj. Vagyis inkább Andy-t. Jellemző… mindig ez van. Szokás szerint Andy sminkutánzat, de az egész bandáról szart sem tud, fogadni mernék, hogy Andy teljes nevét sem tudja. De ez a frontemberünket nem nagyon zavarta. Még számot is cseréltek. De ott volt a másik lány… ő sokkal másabb volt. Szolid külső, sima, egyenes haj, és látszólag rohadtul nem érdekelte őt a koncert. Elmosolyodtam rajta és erős késztetést éreztem arra, hogy megszólítsam. De egy ideig nem tettem, mivel nagyon nem vett figyelembe senkit a bandából. Pár percig sikerült visszafognom magamat, de utána már nem bírtam tovább… Egyszerűen annyira gyönyörű volt. És más, mint a többi… Éreztem, hogy ő kell nekem.