3. Rész

*Ezt a rész köszönjétek Pálmának! Ha ő nem lenne senki sem biztatott volna, hogy írjam meg...><*

Izgatottan elmosolyodtam, majd felvettem a telefont.

- Szia! - köszönök rögtön.

- Szia... - hallom Lauren kicsit kedvetlen hangját.

- Valami baj van? - kérdezem kicsit aggódva.

- Nem, dehogy. - mosolyodik el halványan.

- Akkor...?

- Átgondoltam az ajánlatodat. - ennél a mondatnál hatalmasat dobbant a szívem. Lélegzetemet visszafojtva vártam, hogy beszéljen. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne... Sajnálom.

Kellett pár perc, mire meg tudtam szólalni.

- Figyelj, semmi baj... elvégre nem vártam mást. Tudtam, hogy így fogsz dönteni. - mondtam halkan. Bellül teljesen összetörtem.

- Tudom, hogy megbántottalak. De nem tehettem mást. - mondta sóhajtva.

- Tudom... - suttogom és kinyomom a telefont.

Továbbra is a plafont bámultam. Erre számítottam, de még is... annyira rossz volt hallani. Persze valamelyest megértem. Alig 2 napja ismerjük egymást, meg nem is az ő világa ez, amiben én élek. Pörgés, hangzavar, ide-oda utazgatás, hírnév... Ő egy csendes, visszahúzódó, szolid külsejű lány. Miután nagy nehezen kitisztult a fejem, felültem és kinéztem a "konyhába". A villany égett, de senki sem volt a buszban rajtam kívül. Kimásztam a takaróm alól és elmentem egy sörért. A többiek kint cigiztek, ittak. Sóhajtottam, majd halvány mosollyal az arcomon kimentem hozzájuk.

- Mi van, haver? Már azt hittük, hogy bealudtál. - nevetett Ash.

- Nem, nem. - csóváltam a fejemet. - Csak pihentem és gondolkoztam. - mondtam miközben leültem a földre.

Tovább folyt a beszélgetés, néha-néha én is közbeszóltam. Sokszor elbambultam, amire Andy eléggé felfigyelt...
- Hallod?! CC! Figyelj már! - rázza a vállamat, mire nagyokat pislogok.

- Mi van? - kérdezem kedvtelenül.

-Olyan vagy, mint Jake... Már bocsi. - nézett a szólógitárosra, aki vállat vont. - Ami tőled szokatlan. Történt valami, amiről nem tudok? Hol van az örökké pörgős dobosom?? - kérdezte a szokásosnál kedvesebb hangon.

-Otthon maradt... - mormogom válaszul.

-Csak nem az a csaj... Lauren? - kérdezte Ash.

-Semmi bajom, oké? Nekem is lehet elcseszett kedvem, vagy tévedek? - kérdezem idegesen és felpattanok, majd elmegyek sétálni.

-Hé, várj már! - kiabál utánam Andy, majd el akar indulni, de Jinxx megragadja a vállát.

-Hagyd... nem lesz jobb, ha piszkálod. Sőt, rosszabb lesz. Tudod, hogy milyen. Te is ilyen vagy... Nem mondja el, ameddig nem akarja. - mondja teljes nyugodtsággal, aztán utánam néz.

Szinte éreztem a tekintetét a hátamon. Mintha meg akart volna állítani. De én álltam. Tovább mentem. Muszáj volt egy kis egyedüllét. Leültem egy fa mellé és nekidőltem. A telefonomat kikapcsoltam. Nem akartam most senkivel sem beszélni. Belegondoltam az egészbe, majd halványan elmosolyodtam. Mintha az első randimról utasítottak volna vissza, úgy viselkedem. Mint egy gimnazista, vagy annál is fiatalabb gyerek. Élete szerelme ott áll előtte, már csak egy karnyújtás, aztán egyetlen mondat és vége mindennek. Ha visszaemlékszem, Láttam, hogy én sem voltam számára annyira közömbös. Nagyot lélegeztem és eloszlattam minden ilyen gondolatot. 

-Már hogy is érdekelhettem volna...? Hiszen alig várta, hogy megszabaduljon tőlem... Teljesen más világban élünk. És a sok utazás. Hogy is lehetnénk együtt? - kezdtem az önmarcangolást.

Megráztam a fejemet és felnéztem az égre. Tiszta volt az este, tisztán láttam az eget. Lefeküdtem a főre, majd onnan néztem tovább az eget. A telihold éppen elég fényt adott, hogy lássak valamit. Ha jön valaki, szinte azonnal megláthatom.

-De ki jönne? - sóhajtottam. - Ide még a madár se jár... A többiek meg gondolom bedobták a szunyát...

Addig feküdtem ott, hogy bealudtam.